Amikor pár éve olvastam, hogy Scorsese, a Rettegés foka című remekmű után, ismét rendez egy thrillert, amihez ráadásul Dennis Lehane regénye szolgáltatja az alapot (neki köszönhetjük a Titokzatos folyó, és a Hideg nyomon alapjául szolgáló könyveket is), tudtam, hogy nagy durranás lesz. A 2009-ről 2010-re áttett premier csak még jobban fokozta a várakozásom (mert ugye, azokat a filmeket tolják át a tervezett évről a következőre, ami valószínűleg nagyot fog szólni). És most végre megnéztem!

 Teddy Daniels rendőrbíró, és új társa Chuck Aule, egy szigetre érkezik, ahol elmebeteg bűnözők számára fent tartott elmegyógyintézet működik. Ebből az intézetből tűnik el rejtélyes körülmények közt egy beteg nő, de ahogy folyik a nyomozás egyre több sötét titokra derül fény, és a két rendőrbíró elkezd gyanakodni, hogy nem is a nő eltűnése miatt hívták őket a szigetre.

 A film számomra maximálisan azt nyújtotta amit vártam, igaz a végén elmarad az állkeresgélés, viszont az érzelmi katarzis teljesen hatásos, és az a bizonyos utolsó mondat és a befejező kép az utolsó percben sem hagyja a nézőt megnyugodni, és az egész film újragondolására készteti.
A karakterek jól működnek, a story végig fent tartja a néző érdeklődését, és a helyszín is tökéletes.
Scorsese képes volt úgy megcsinálni ezt a filmet, hogy az embernek olyan érzése van, mintha az ’50-es években csinálták volna, az egész filmet egyfajta film noir hangulat lengi körül, persze ez köszönhető a gyönyörű fényképezésnek is, amiért hatalmas dicséret illeti Robert Richardsont, akinek többek közt a Szakasz, a Casino, a Kill Bill 1-2., és a Becstelen Brigantyk képeit is köszönhetjük.
A színészekre sem lehet panasz Leonardo DiCaprio mint mindig, most is kihozza magából a maximumot, Mark Ruffalo, mint a hű társ nagyon szimpatikus, Ben Kingsley szintén jól hozza a karakterét, én végig nem tudtam eldönteni, hogy bízzak-e benne, vagy ne. A kisebb szerepekben is remek színészeket láthatunk, mint pl. Max von Sydow, mint Németországból bevándorolt orvos, Jackie Earle Haley, mint bentlakó (a Watchmen óta imádom ezt a színészt, a kis szerep ellenére, itt is hozza a maximumot), továbbá Emily Mortimer, Patricia Clarkson, Ted Levine, és John Carroll Lynch is szerepel a filmben.
És most jöjjön a fekete leves, számomra két dolog volt nagyon zavaró, a több jelenetben észrevehető kis bakik (pl. egyszer van rajta rúzs, egyszer nincs, egyszer van cipője, utána nincs stb.), erre nem igaz, hogy nem tud figyelni egyik asszisztens sem. A másik az egyik flashback jelenetben, amikor egy falhoz állítós kivégzést láthatunk, és ahogy fahrtol a kamera balról jobbra úgy kezdenek lőni a katonák is, holott az előző snittben egyszerre nyitnak tüzet. Lehet, hogy ez már szőrszálhasogatásnak tűnik, de egy ilyen profi stábbal bíró filmben szerintem ilyen hibáknak se szabadna lenni.

Összegezve egy nagyszerű, többször nézhető és elgondolkodtató filmet sikerült csinálni a remek alapanyagból, tökéletes szórakozás és tökéletes beszédtéma a megtekintés után.

10/9

PokerFace