Jean-Pierre Jeunet filmje már 2001-ben, a bemutatása évében kult film lett. Amerikában többek közt azért, mert ”jókor” mutatták be. A szeptember 11.-ei támadások után ez a film nyújtott menedéket a való világból menekülni vágyóknak (bizony egy filmnek is lehet ilyen hatása). 2002-ben 5 Oscar-díjra jelölték, és emellett számos díjat nyert.
És a számtalan remek kritika, ajánlás és több filmes listán elért előkelő helyezése ellenére, én mégis csak most 2010-ben tekintettem meg, de ezt ezúttal annyira nem bánom, mert így minden egyes momentumára megértem.
És a számtalan remek kritika, ajánlás és több filmes listán elért előkelő helyezése ellenére, én mégis csak most 2010-ben tekintettem meg, de ezt ezúttal annyira nem bánom, mert így minden egyes momentumára megértem.
Amélie Poulain már kislány kora óta az átlagtól eltérő életet él, édesapja, Dr. Poulain szívelégtelenséget állapít meg nála (tévesen), ezért nem járhat iskolába, édesanyja tanítja otthon. Később, Amélie szeme láttára, a Notre Dame tetejéről egy öngyilkos zuhan rá édesanyjára, aki szörnyet hal. Ezek után édesapja minden figyelmét egy kerti törpének szenteli.
Amélie mégsem zárkózik magába, nyitott és jószívű fiatallány válik belőle. Elhatározza, hogy akinek csak tud segíteni fog, de miközben mások életét próbálja szebbé tenni, a sajátja kezd szomorú lenni, mert bele szeret Ninoba, aki azt sem tudja, hogy létezik.
Amélie mégsem zárkózik magába, nyitott és jószívű fiatallány válik belőle. Elhatározza, hogy akinek csak tud segíteni fog, de miközben mások életét próbálja szebbé tenni, a sajátja kezd szomorú lenni, mert bele szeret Ninoba, aki azt sem tudja, hogy létezik.
Akik azt írták erről a filmről, hogy egy csoda, közeljártak az igazsághoz. A csodálatos zenék, a filmből áradó boldogság, és Audrey Tautou elbűvölően ártatlan játéka elvarázsolja az embert, és képes elhitetni a nézővel, hogy az élet szép, ahogy a filmben ez el is hangzik, egy félkarú mongoloid szájából.
Ezért szép a francia filmművészet, az ő filmjeik mernek mások lenni, már az ’50-es években olyan újításokat vezettek be, amikből többek közt Spielberg, Lucas, és Coppola tanult. Ez a film sem átlagos, sem filmnyelvileg, sem történetileg.
A rendszertelen narráció, a szokatlan képi megoldások egy amerikai rendező kezében idétlenné tették volna a filmet, de Jeunet már a Delicatessen-nel bebizonyította, hogy a komolyság és a komolytalanság közt van egy arany középút amit ő képes megtalálni. Ahogy lehet nevetni, ugyanúgy meg is lehet hatódni a filmen. Amélie remekül megírt karakterén kívül minden egyes szereplővel egy-egy érdekes, mégis valóságos személyiséget ismerhetünk meg, és ezek a karakterek viszik előre a filmet. Jeunet a történet szereplőivel mesél az életről, és arról, hogy az élet lehet sokkal szebb, és egyszerűbb is mint gondolnánk, na meg arról, hogy egy ember képes megváltoztatni az életed, örökre.
A rendszertelen narráció, a szokatlan képi megoldások egy amerikai rendező kezében idétlenné tették volna a filmet, de Jeunet már a Delicatessen-nel bebizonyította, hogy a komolyság és a komolytalanság közt van egy arany középút amit ő képes megtalálni. Ahogy lehet nevetni, ugyanúgy meg is lehet hatódni a filmen. Amélie remekül megírt karakterén kívül minden egyes szereplővel egy-egy érdekes, mégis valóságos személyiséget ismerhetünk meg, és ezek a karakterek viszik előre a filmet. Jeunet a történet szereplőivel mesél az életről, és arról, hogy az élet lehet sokkal szebb, és egyszerűbb is mint gondolnánk, na meg arról, hogy egy ember képes megváltoztatni az életed, örökre.
10/10
PokerFace
