Filmes firkálmányaim

 

 Mivel 3000 ember, akik nem mindenképp értenek a filmekhez, és akikkel szemben abban sem lehetünk biztosak, hogy látták az összes díjra jelölt alkotást dönt az Oscar-díjak sorsáról, nem tartom túl sokra ha egy-egy film díjazott lesz. Idén mégis érdekelt a show, mert amellett, hogy szerintem idén elég erős mezőny volt, volt szerencsém látni majdnem minden jelölt filmet még a gála előtt. És mivel annyira türelmes nem vagyok, hogy minden filmről külön bejegyzést írjak, ezért a legfontosabbnak tartott kategória jelöltjeiről írok most egy bejegyzésen belül (két kivétellel, amit nem tudtam megnézni egyelőre), tehát jöjjenek a Legjobb film kategóriában díjra jelölt filmek, szerintem.

 

Eredet

 Az eredet mindenképpen az év legeredetibb gondolatát magában hordozó film. A főszereplő Cobb, aki képes az emberek legféltettebb titkait is ellopni miközben álmodnak, ezúttal új megbízást kap, nem ellopni, hanem beültetni kell a célpont fejébe egy gondolatot.
Ha nem is ilyen bonyolultan (egyszerűen belegondolni se merek, mennyi munka lehetett ezt megírni, megrendezni, azaz filmre vinni), de ez az elmélet a való világban is működik, szinte naponta ültetünk el mások fejében gondolatokat. Egy filmet forgatni, amiben ez egy szakma, és a főszál is szerintem zseniális ötlet.
Emellett szuper látványvilágot is teremtettek a filmnek (a forgószoba külön kiemelendő), bravúros zenei megoldásokat használtak hozzá (hasonlítsuk csak össze az ébresztő zenét, és a film fő témáját), és egytől egyik jól játszanak a színészek is. Ja, és ne felejtsük ki az Oscar-díjas operatőri munkát sem.
Mindenképp megérdemelte a legjobb film jelölést.

 

 

 A Social networkre nagyon kíváncsi voltam, már csak David Fincher miatt is (az egyik kedvenc rendezőm), és emellett azért amiért legtöbben, hogy a fenébe lehet filmet csinálni a facebookról? Természetesen sehogy, mert a „facebook film” megnevezés csak újságírók által használt gúnycím. A film Mark Zuckerbergről és barátairól szól, azaz a Facebook megalkotóiról.
Őszintét szólva kissé többet vártam tőle, leginkább a befejezéssel volt bajom, oké, hogy adaptált forgatókönyv, de Fincher legtöbb eddigi filmjének zseniális befejezése volt. A Social networknek viszont klisés, és minden katarzist nélkülöző befejezése volt.
Ennek ellenére a vágástól kezdve a színészeken át minden rendben volt, úgyhogy nem érdemtelenül került be a 10 jelölt közé.

 

 

 A Toy Story 3 számomra ugyanolyan volt mint az előző két rész, aranyos, szórakoztató, humoros, de semmi több. Persze értettem a mondanivalót, és szépen bele is volt ültetve egy mesébe, de számomra kissé érthetetlen, hogy hogyan került a legjobb film jelöltjei közé. A történet röviden: Woody útnak indul megmenteni az óvodának ajándékozott barátait, ahol egy nem mindennapi rózsaszín illatos bocs áll az útjába.
A hangsúlyt természetesen az idő múlására, és a vele járó változásokra helyezték az alkotók, de akármilyen igaz is ez a mondanivaló, nem egyszer láttuk már ezt, akár még jobban is adagolva.
Tehát a Toy Story 3 jelölésével nem teljesen értek egyet, de mivel idéntől 10 jelölt lesz minden évben, számolnunk kell azzal, hogy lesznek sokak által nem tolerált filmek is a jelöltek közt.

 

 

 Mindig is kedvenceim közt tartottam számon a Coen testvéreket. Legújabb filmjük, John Wayne 1969-es A félszemű seriffének újragondolása, vagyis pontosabban az előbbi alapjául szolgáló könyv újrafeldolgozása.
Coenék több stílusjegye is felfedezhető legújabb filmjükön, például a feketehumorral átitatott dialógok, amihez remek hátteret szolgáltat a vadnyugat. Jeff Bridges remekel az alkoholista, és kissé már kiöregedett fejvadász szerepében, teljesen megérdemelte a jelölést idén is. Ki kell még emelni Hailee Steinfeld-et aki 14 éves kora ellenére hihetetlenül alakítja a keménykötésű, mégis a vadnyugati néphez képest karót nyelt lányt. És ott van még Matt Damon aki színt visz a filmbe a kissé szerencsétlen Texas Ranger szerepében, és Barry Pepper aki alig felismerhető Lucky Ned Pepper szerepében.
Egyedül a True Grit esetében is a befejezéssel nem voltam teljesen megelégedve, persze azért elegánsabb volt mint a Social Network esetében. Megérdemelten volt a jelöltek közt.

 

 

  A The Fighter-t már az első képek után vártam, mert amellett, hogy Christian Bale az egyik kedvenc színészem, oda vagyok a boxról szóló filmekért. Christian Bale-ben nem is kellett csalódnom, teljesen megérdemelte az Oscart, de sajnos a film nem lett az igazi. Túl sok hosszú és felesleges jelenet van a film első felében, negyedórát simán kihagyhattak volna a filmből, viszont a rendező mentségére legyen mondva a színészek itt is megállták a helyüket mindegyszálig. Viszont sajnos Mark Wahlberg bármennyit is fejlődik, mint színész, nem egy jelenség, nem tudja elvinni a film unalmasabb részeit egyedül, Christian Bale pedig nincs ehhez eleget a vásznon, így majdnem elaludtam a film közepénél.

A The Fighter-ben valóban remek alakítások vannak, és van egy két nagyon erős jelenet, és mindemellett még igaz történet is, de sajnos nem lett elég jó film ahhoz, hogy azt mondhassam jogos volt a jelölés, a legjobb film kategóriában. (Félreértés ne essék, jó film lett, senkit nem akarok lebeszélni a megtekintéséről.)

 

 

 Na ez volt az a film amitől féltem. Mivel Aronofsky egyszer már eltúlozta annyira az agymenést, hogy csak bambultam, hogy mi van? Viszont a Forrás előtt készült filmjeire, és az utána forgatott Pankrátorra nem lehet egy rossz szavam se, mind zseniális alkotások. És végül a Fekete hattyúban sem kellett csalódnom, egyszerűen zseniális lett. Aronofsky filmre vitte a Hattyúk tavát az ő hátborzongató, és őrült verziójában, aminek története mellesleg a Hattyúk tava című darab körül forog. Elképesztő.
Natalie Portman-ért be kell valljam, sosem voltam oda annyira mint a legtöbben, de ebben a filmben nyújtott alakításáért nem volt kérdés, hogy neki kell kapnia az Oscart a legjobb női főszereplő kategóriában. Mila Kunis sütkérezik a szexi vetélytárs szerepében, Vincent Cassel pedig francia lazasággal játssza el a kissé szexuálisan túlfűtött rendezőt.
Számomra a Black Swan lett az év legjobb filmje, viszont megértem, hogy nem neki ítélték oda a Legjobb film díjat. Ez egy bonyolult darab, újra és újra meg kell nézni és órákig lehet elemezni, és az átlagnézők ugye nem szeretnek gondolkozni.

 

 

 Tom Hooper filmje biztos befutó volt a kategóriában, és nem érdemtelenül. A King’s Speech egy nagyon korrektül összerakott iparos munka. Minden a helyén van benne, és a stáb egyik részére sem lehet panasz. Helyén van minden egyes vágás, minden egyes mondat, és minden egyes dallam. Colin Firth pedig valóban nagyot alakított, és megérdemelte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat. De ki kell még emelnem Geoffrey Rush-t, aki nélkül már nem működne ennyire a film.
Szép film ez egy korszakról amikor a rádió megszületésének köszönhetően először szóltak az uralkodók a népükhöz „szemtől szemben”, és egy barátságról aminek sokat köszönhet Anglia.

 

 

 És végül, de nem utolsó sorban Danny Boyle filmje, a 127 óra. Ez volt az a film aminek a trailere annyira jól sikerült, hogy vagy 10-szer megnéztem a film megtekintése előtt. James Franco-t ajnározták különböző feliratok a trailerben, és teljesen igazuk volt. Egyszerűen zseniális volt a srác (a film egyik jelentében például egy egyszemélyes show műsort ad elő), ha így folytatja fogja ő még birtokolni a kis arany szobrot az biztos!
A film maga meg sem hazudtolhatná alkotóját, Mr. Boyle-t. A klipszerű vágások, a képzelgések, és a gyönyörű képek mind az ő keze nyomát viselik. A humorosabb jelenetektől a szívbemarkolókig minden a helyén van. Ha mindenképp bele szeretnék kötni a filmbe, egyedül talán szegény Aron-unk képzelgései, lázálmai vannak túl sűrűn és sokszor használva.
De semmi kétség afelől, hogy a jelöltek közt volt a helye, és valóban hihetetlen igaz történetet tárt elénk Danny Boyle, a (muszáj még egyszer leírnom) zseniális James Franco segítségével.

 

 

 Végszóként annyit, hogy nem bántam meg a másnapi kialvatlanságot, ezek a filmek megérdemelték, hogy izguljunk értük. Mégis a legerősebb mezőny idén a színészek közt volt, mind a női jelöltek, mind a férfi jelöltek, mind a mellékszereplők, mind a főszereplők megérdemeltek minden egyes jelölést.

 

PokerFace