Már a 48 óra óta szeretem a zsarufilmeket, régebben mintha futószalagon jöttek volna az ilyen filmek (a már említett 48 óra, a Beverly Hills-i zsaru, Halálos Fegyver, Die Hard, Bad Boys, Csúcsformában), aztán a kétezres évek után mintha kifogytak volna az ötletekből, csak az említettek folytatásai, és elég középszerű próbálkozások jöttek, aztán már azok se. Amikor megtudtam, hogy Bruce Willis zsaru/haver filmet csinál, ráadásul Kevin Smith rendezésében elkezdtem bizakodni, hogy hátha egy újabb említésre méltó zsarufilmet kapunk, lássuk tévedtem-e.
Miután Jimmy Monroe és Paul Hodges rendőrök, elrontanak egy akciót, főnökük 30 napra felfüggeszti őket, fizetés nélkül. Ám, Jimmy lányának közeleg az esküvője, és muszáj valahonnan pénzt szereznie, ezért elindul eladni egy féltve őrzött baseball kártyát, azonban két kisstílű bűnöző kirabolja, így elindul a hajsza a baseball kártyáért, ami végül a helyi legnagyobb kábítószer-maffia fejéhez kerül.
Az első, vallatós jelenetnél kissé megijedtem, mert a filmes utalások ellenére, elég idétlen és irreális volt az a jelenet. De szerencsére, ahogy kezdett beindulni a story, egyre jobb lett. Persze, senki ne várjon óriási csavarokat, a film a jól megszokott klisékre épít, ezért aki akarja már az elején kitalálhatja film további cselekményét, és ne várjunk hatalmas alakításokat sem, Willis megerőltetés nélkül hozza a hallgatag kemény zsarut, Tracy Morgan pedig az idétlen (fekete) társat, plusz Sean William Scott karaktere is csak plusz idétlenséget tesz a filmhez.
Számomra mégis működött a film, miután elfogadja az ember, hogy Tracy Morgan karaktere nem teljesen százas, nagyon jókat lehet rajta derülni, és akció szempontjából is korrektül meg van csinálva a film.
Tehát, azt kell mondjam, hogy kaptunk egy újabb zsarufilmet, amire érdemes emlékezni (mondjuk a magyar címét szívesen elfelejteném). Minden hibája ellenére, szórakoztat, és azért pár ötletes rész is van benne, és valljuk be a régi „klasszikusok” sem nélkülözték a kliséket.
Kevin Smith a szememben továbbra is az egyik legtehetségesebb rendező Hollywoodban, mert ő nem művészkedni akar, hanem szórakoztatni, ami igazán a filmgyártás lényege lenne, és azt nagyon jól csinálja.
PokerFace
