Íme a lista 2. része..

 Nemrég olvastam néhány hasonló listát külföldi oldalakon, és ezek adták az ötletet, hogy írjak egyet én is, na meg azért tegyük hozzá, hogy egyikkel sem értettem egyet. Ez a vállalkozás nagy kihívásnak bizonyult, mivel legalább 4-szer szerkesztettem újra a listát, ugyanis kiderült, hogy legalább 5 kedvenccel több van, mint kellene, továbbá „bepótoltam” gyorsan egy 2010-es sokak által dicsért filmet (Insidious), ami számomra olyan volt mintha egy orrporszívóval próbálná Hollywood kiszívni az agyamat a szemüregemen át. De amiért leginkább sajnálni kell most szerény személyemet, az az, hogy annyi jó és élvezhető horrorfilmet láttam az elmúlt években, amik épp, hogy csak nem fértek fel a listára, mint például a 2003-as Dead End (Zsákutca), a 2009-es űrhorror a Pandorum, vagy éppen a hihetetlen hangulattal átitatott halloween horror a Trick ’r Treat (Adsz vagy kapsz, 2007). Na meg persze ott van néhány jól sikerült remake is pl. a The Crazies (Tébolyultak) 2010-ből, a The Last House on the Left újrafeldolgozása urunk 2009. évéből és az első igazi 3D élményem, szintén 2009-ből a My Bloody Valentine (Véres Valentin 3D).  De a döntéseimet nehezítették még olyan nem csak általam, de körülbelül mindenki által dicsőített alkotások, mint a svéd Lat den rätte komma in (Engedj be!, 2008) és a spanyol El orfanato (Árvaház, 2007), melyek számomra inkább drámaként maradtak meg mintsem horrorfilmként. És ha már árvaház, mielőtt neki kezdünk meg kell, hogy említsem még az emlékezetes Orphan (Az árva, 2009) című thrillert, ami ha több horror elemet tartalmazna tuti, hogy a listán lenne valamint három alkotást, amivel már az elején tisztáznám, hogy oda meg vissza vagyok a horror-comedy-ért. Ezek pedig a több slashernek is emléket állító Hatchet (A balta, 2006), a minden szabályt látványosan áthágó Feast (A dög, 2005) és a rekeszizom gyilkos Tucker and Dale vs Evil (Trancsírák, 2010). Tehát a tanulság: nem könnyű horrorfilm rajongóként horrorfilmes top listát összeállítani.

U.i.: Mivel a kiválasztott képeket sehogy sem sikerült szépen beillesztenem, a filmek címére kattintva találtok képeket, további infókat a filmekről.

   Tegnap egy barátom, akivel általában összekötjük találkozóinkat egy mozival, meghívott a címszereplő filmre, így amíg tömegek sorban álltak, hogy láthassák a Gyémántember és az egyarcú lány kalandjai a ruhaneműk ellen lázadó metroszexuálissal 4/1 című filmet, beslisszoltunk megnézni, hogy Eddie Murphy mit választott a Beverly Hills-i zsaru 4. része helyett.
Igaz ez kicsit gonoszság, de a végén felettébb örültem, hogy egy forintomba se került a jegy.

  A 2010-es év viszonylag erős volt filmekben, több maradandó filmélményben lehetett részünk, és sok szimplán teljesen korrekt szórakozást nyújtó film jött ki ebben az évben.  Persze ugyanúgy megjelentek a borzalmas filmek is.

 Mindig is szerettem a musicaleket, és amikor egyik kedvenc sitcomomban (Így jártam anyátokkal) dalra fakadt Neil Patrick Harris, hogy megénekelje semmi nem öltöztet úgy mint egy öltöny, szinte rögtön neki ültem az egyik kedves ismerősöm által ajánlott, elég fura címmel ellátott, Dr. Horrible’s Sing-Along Blog –nak.

 Már a 48 óra óta szeretem a zsarufilmeket, régebben mintha futószalagon jöttek volna az ilyen filmek (a már említett 48 óra, a Beverly Hills-i zsaru, Halálos Fegyver, Die Hard, Bad Boys, Csúcsformában), aztán a kétezres évek után mintha kifogytak volna az ötletekből, csak az említettek folytatásai, és elég középszerű próbálkozások jöttek, aztán már azok se. Amikor megtudtam, hogy Bruce Willis zsaru/haver filmet csinál, ráadásul Kevin Smith rendezésében elkezdtem bizakodni, hogy hátha egy újabb említésre méltó zsarufilmet kapunk, lássuk tévedtem-e.

Unatkoztam, és gondoltam úgy is rég csináltam már top listát videó formájában, szóval összeállítottam egyet ismét.

Have fun!

 A lepusztult, kihalt föld jó hátteret szolgáltatott már kismillió filmhez. Mégsem unalmas az ötlet, hogy egy sztori játszódjon az apokalipszis utáni földön. Amikor meghallottam, hogy készül a The Book of Eli, őszintén szólva vállat vontam és tovább nézelődtem a neten. Van pár posztapokaliptikus kedvencem (12 Majom, Equilibrium, 28 nappal/héttel később stb.), de nem vagyok különösebben oda az ilyen filmekért, sőt elismerem mint jó színészt, de Denzel Washingtonért sem rajongok túlzottan, ezért nem is siettem el a film megtekintését. Mégis néhány kép, és néhány pozitív kritika után tegnap kedvet kaptam a filmhez.

 Bármennyire is utáltam a 2007-es Halloween remaket, nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg a folytatását. Ennek három egyszerű oka van, egy: imádom a horrorfilmeket (bár emiatt már nagyon sok fájdalmasan szarfilmen vagyok túl J), kettő:Michael Myers a kedvenc sorozatgyilkosom, három: gondoltam az első résznél csak jobb lehet, és igazam is lett.

 Amikor pár éve olvastam, hogy Scorsese, a Rettegés foka című remekmű után, ismét rendez egy thrillert, amihez ráadásul Dennis Lehane regénye szolgáltatja az alapot (neki köszönhetjük a Titokzatos folyó, és a Hideg nyomon alapjául szolgáló könyveket is), tudtam, hogy nagy durranás lesz. A 2009-ről 2010-re áttett premier csak még jobban fokozta a várakozásom (mert ugye, azokat a filmeket tolják át a tervezett évről a következőre, ami valószínűleg nagyot fog szólni). És most végre megnéztem!

 Egyszer egy barátommal megható, érzelmes filmekről beszélgettünk, és ajánlotta ezt a filmet, ha ehhez a témához lenne kedvem. Utána néztem a filmnek, főbb szerepekben Robin Williams, Cuba Gooding Jr. és Max von Sydow, Oscar-díj legjobb vizuális effektusok kategóriában…ezt tényleg látnom kell gondoltam.