Filmes firkálmányaim

 A lepusztult, kihalt föld jó hátteret szolgáltatott már kismillió filmhez. Mégsem unalmas az ötlet, hogy egy sztori játszódjon az apokalipszis utáni földön. Amikor meghallottam, hogy készül a The Book of Eli, őszintén szólva vállat vontam és tovább nézelődtem a neten. Van pár posztapokaliptikus kedvencem (12 Majom, Equilibrium, 28 nappal/héttel később stb.), de nem vagyok különösebben oda az ilyen filmekért, sőt elismerem mint jó színészt, de Denzel Washingtonért sem rajongok túlzottan, ezért nem is siettem el a film megtekintését. Mégis néhány kép, és néhány pozitív kritika után tegnap kedvet kaptam a filmhez.

 A történet szerint, ahogy a filmben emlegetik, a nagy fény után 30 évvel járunk. Szinte az egész föld kiégett, a túlélők az utakat járják élelem és víz után kutatva, vagy útonállóként fosztogatnak.
Éli (Denzel Washington), a magányos vándor is ezeket az utakat rója. Nyugatra tart, küldetése van, egy könyvet kell eljuttatnia valahova nyugatra. Azonban egy kisvárosba érve kiderül, hogy ez a küldetés veszélyesebb, mint gondolta.

  A film már az elején remek atmoszférát teremt a fakó színekkel, a visszafogott, de hangulatos zenével és a helyszínekkel. Külön tetszett, hogy nem mesélik el, mutatják meg emlékképek formájában a ”világ végét”, szintén tetszett, hogy a színészek is szépen, visszafogottan játszanak. Denzel Washington kis ujjból hozza a kemény főhős karaktert, bár az Amerikai gengszterben jobban tetszett az az elegáns keménysége. Gary Oldmanben most sem csalódtam (a Leon, a profi óta imádom), mindent kihoz a főgonosz karakterből amit lehet. Mila Kunis szintén jól játszik, ami manapság ritkaság a fiatal színésznőknél, tisztelet a kivételnek. Ray Stevenson, az én személyes kedvenc Punisherem, tökéletes a folyamatosan a Volt egyszer egy Amerika fülbemászó dallamait fütyörésző benga testőr szerepére, nem kellett nagyon megerőltetnie magát. Egyedüli színész, akinél fogtam a fejem, már amikor meghallottam a hangját az Malcolm McDowell volt, de szerencsére nem kapott elég teret ahhoz, hogy elkezdjen ripacskodni, úgyhogy nyugodt szívvel mondhatom, hogy minden színész a helyén volt. Amúgy sajnálom, hogy a Halloween remakek így megutáltatták velem McDowellt, főleg, mert a Mechanikus Narancsban még imádtam.

Na de ennyit a színészekről.
A történet nem rossz, de őszintén szólva engem nem nyűgözött le, sok fórumon oldalakon át dicsérik, filozofálgatnak róla, de szerintem egy egyszerű szépen elmesélt/kitalált, bibliai utalásokkal, és idézetekkel teli tett utópisztikus story. Az egyedüli dolog, ami számomra újranézhetővé teszi a filmet, az a film végi csavar, ami nem azért tetszett, mert leesett volna tőle az állam, hanem azért, mert végre nem szájbarágósan van előadva, sokaknak például a film után sem esett le a dolog. De nem akarok spoilerezni.

  Összefoglalva, a film legnagyobb erénye a látvány, és a színészek. A rendezéssel sincs különösebb baj, csak kicsit sokszor sétál hősünk lassítva a sivatagban, és van néhány igazi amerikai filmes klisé a filmben, ami számomra zavaró volt. De, azt mondom soha rosszabb filmet!

10/7

PokerFace