Remélem Carpenter ’78-as remekművét senkinek sem kell bemutatni, de azért pár sorban leírnám a storyját, mert ugye egy új szülöttnek minden vicc új. Michael Myers 6 évesen brutálisan megöli nővérét halloween éjszakáján, a szellemileg sérült Michaelt egy elmegyógyintézetbe szállítják. Azonban 15 év múlva kiszabadul és folytatja a mészárlást. Klasszikus slasher, a főszerepben a horrorfilmek egyik leghíresebb sorozatgyilkosával Michael Myerssel. Hogy miért kedvence sok horror-fannak Michael? Mert egyáltalán nem beszél, nem kapkod, nem függ senkitől és semmitől, Michael a megtestesült gonosz. A szem a lélek tükre szokták mondani, az ő szemében nem tükröződik semmi, Michael szemeiben csak a sötétséget lehet látni, semmi mást. Nincsenek érzelmei, nincsenek érzései, bárkit megöl aki az útjába kerül. A 2007-es remake a felsorolt tulajdonságoknak teljesen ellentmondva, meggyalázva a klasszikus karaktert, okot ad Michaelnek a gyilkolásra. Így tőle egyáltalán nem féltem a film alatt, sőt egy fajta hősként tekintettem rá, és titkon vártam, hogy kinyírja az összes tajparaszt, idegesítő és béna szereplőt.

 

 A remake is úgy kezdődik, mint az eredeti, de azért mégis más. Az eredetiben kb. 5 perc leforgása alatt lezárhattuk Michael gyerekkorát, itt megtudhatjuk, hogy az apja meghalt, az anyja egy sztriptíztáncosnő, a nővére egy kis kurva, az anyja barátja egy alkoholista, perverz tapló, de van egy húga is, igaz ő még pólyás, de Michael egyedül őt szereti igazán. Aztán megtörténik a baj, az iskolában egy srác lekurvázza az anyját, és elkezdenek bunyózni, de az igazgató pont arra jár és lefüleli őket, persze Michael kerül az igazgatói irodába, mert elküldi az öreget a picsába. Itt jelenik meg először Dr. Loomis, aki kezelésbe szeretné venni Michaelt, merthogy állandóan verekedésekbe keveredik, és kisebb állatokat is előszeretettel gyilkolászik. Miközben ezt adagolják Michael anyjának, a kis Mikey egy méretes fadarabbal agyonveri a srácot aki szidta az anyját. Ugyanezen az estén, miközben anyja dolgozni van, megöli a nővérét, a nővére aktuális partnerét és az anyja élettársát. Ezek után elviszik az elmegyógyba, ott kiderül, hogy semmire sem emlékszik az egész éjszakai mészárlásból. Kicsit lenyugodnak a kedélyek, de aztán Mikey megint bekattan és kivégez egy nővért (akinek annyi esze van, hogy majdhogynem háttal ül le a kis pszichopatának). Ezután anyja nem bírja tovább és megöli magát, Mikey pedig nem szólal meg soha többé. A következő 15 év némaságban telik, és végül a professzor is megelégeli a dolgot, belátja, hogy nem tud segíteni, Michael szemeiben már csak a nagy sötétség van és semmi más. Ezek után Michael megelégeli a bezártságot és megszökik az elmegyógyintézetből, persze pár hullát maga után hagyva, és üldözőbe veszi Lauriet, a kibaszottul idegesítő tinilányok egyikét.

 

 Tehát a történetben annyi változás van, hogy végignézhetjük a kis Mikey nem épp felhőtlen gyermekkorát. Ezzel csak az a gond, hogy a legtöbb néző, megértve Michael ”dühét”, nem Michael ellen, hanem Michaelnek fog drukkolni. Főleg, hogy a jó oldal táborát hülye tinik és magukat nagyon okosnak hívő öregek, na meg parasztok teszik ki. Én már alapból a szándékot sem értem, mert a ’78as klasszikus úgy jó ahogy van és Rob Zombie pedig egy interjúban azt ígérte, hogy nem fog klasszikusokhoz nyúlni, avagy remaket készíteni. Megszegte a szavát, és elérte, hogy az a kicsiny tábor aki eddig szerette a filmes tevékenységét átálljon a ”Rob Zombie maradjon a zeneiparban” táborba.

Ráadásul Hollywoodban már a folytatást tervezgetik, bár ennél már csak jobb jöhet.

 

10/2