A film megtekintése előtt, a jó kritikák ellenére, őszintén szólva egy gagyi maszkra, érthetetlen jelenetekre és egy kis néző riogatásra számítottam, szerencsére kellemeset csalódtam. A főszereplő maszkja remekül meg van csinálva, a történetet ezúttal David Lynch érthetetlennek tűnő és kusza jelenetektől mentesre írta meg és az ijesztgetésre se mentek rá a készítők. Így visszagondolva elég hülye voltam, mivel csak az imdb top listáján elfoglalt helyét nézve is tudnom kellett volna, hogy egy jó filmet fogok látni.
A történet egy torzszülöttről szól (John Hurt) akit egy mutatványos mutogat vendégeinek nap mint nap mint a Hihetetlen Elefántembert, azonban egy nap Frederick Treves (Anthony Hopkins) magával viszi (a mutatványos engedélyével), hogy orvostársainak bemutathassa e különös embert. Miután Dr. Treves által testileg és szellemileg torznak elkönyvelt elefántember visszakerül a mutatványoshoz, az brutálisan megveri. Így ismét a doktorhoz kerül szerencsétlen. Azonban miközben Dr. Treves ápolja a beteget, rájön, hogy az elefántember csak testileg torz, és igenis egy intelligens embert rejt a torz külső, kinek az igazi neve John Merrick.
Nem mindennapi film az biztos. Nem csak a színészi alakítás magasiskolája ez, a történet, a fényképezés és a zene is kiemelkedő a filmben. John Hurt nagyon hitelesen és visszafogottan alakítja a torz főszereplőt. A film után két dolgon gondolkodtam el, az egyik, hogy a film miért nem kapta meg a 8 Oscar jelölésből egyik díjat se, a másik őszintén szólva maga az élet volt. Merthogy a film lényege az élet és annak értéke, emellett az emberi jóságot és az emberi gonoszságot is mélyrehatóan megmutatja a film, olyan jeleneteknek lehetünk szemtanúi amiben egymás után láthatunk jót és rosszat (például mikor hősünk a szobájában önfeledten az udvarlást gyakorolja és ekkor beront az a férfi aki titokban még mindig szörnyként mutogatja és ismét a rossz májú emberek elé veti). Mr. Lynch a néző érzelmeivel játszik és kegyetlenül a néző képébe vágja, hogy ki is az igazi szörny, a testileg eltorzult John Merrick, aki csak azt szeretné, hogy kezeljék emberként vagy a rajta gátlás nélkül mulató mindennapi emberek. A film végét nem írom le, de egyben gyönyörű és tragikus is. Mellesleg a film, igaz történet alapján készült.
Nem mindennapi film az biztos. Nem csak a színészi alakítás magasiskolája ez, a történet, a fényképezés és a zene is kiemelkedő a filmben. John Hurt nagyon hitelesen és visszafogottan alakítja a torz főszereplőt. A film után két dolgon gondolkodtam el, az egyik, hogy a film miért nem kapta meg a 8 Oscar jelölésből egyik díjat se, a másik őszintén szólva maga az élet volt. Merthogy a film lényege az élet és annak értéke, emellett az emberi jóságot és az emberi gonoszságot is mélyrehatóan megmutatja a film, olyan jeleneteknek lehetünk szemtanúi amiben egymás után láthatunk jót és rosszat (például mikor hősünk a szobájában önfeledten az udvarlást gyakorolja és ekkor beront az a férfi aki titokban még mindig szörnyként mutogatja és ismét a rossz májú emberek elé veti). Mr. Lynch a néző érzelmeivel játszik és kegyetlenül a néző képébe vágja, hogy ki is az igazi szörny, a testileg eltorzult John Merrick, aki csak azt szeretné, hogy kezeljék emberként vagy a rajta gátlás nélkül mulató mindennapi emberek. A film végét nem írom le, de egyben gyönyörű és tragikus is. Mellesleg a film, igaz történet alapján készült.
10/10
PokerFace
